Szolnok földalatti világa

A város




 
 
 
     Ki hallott róla, hogy a városközpont alatt 7 méter mélyen egy pincelabirintus rejtőzik? Hogy a Szapáry és Magyar utca alatt több mint 100 éves boltozott csatornák húzódnak? Hogy a Tisza mellett több száz métert lehet megtenni egy régi raktáralagútban?
     Valószínűleg a régészeken, történészeken és a város múltját fáradhatatlanul kutatókon kívül senki. A legtöbb szolnoki városlakó számára ismeretlenek a fent leírtak. És még mennyi egyéb hasonló titokra derülhet fény...


    A pletykák szerint Szolnok alatt is jelentős méretű pincerendszerek húzódnak, akárcsak Eger vagy egyéb történelmi múltú városok alatt. Az egyik, ami ezek közül tényszerűen is megerősítésre került, az a Szapáry út alatti nagy kiterjedésű pincerendszer, mely az utca jobb oldalán lévő épületek, a most már kínai egykori 1-es ABC, a valaha volt Nemzeti mozi, a Tünde cukrászda és társaik alatt terül el. A pincerendszernek több bejárata is van. Valószínűleg naponta elsétálsz mellettük, és nem is sejted, hogy egy 7 méter mély labirintusrendszerbe vezetnek, mely a régiek elmondása szerint egész a Tiszáig bejárható volt. Jelenleg csak a Sütő utca elejéig, az egykori rendőrség épületéig lehet eljutni benne.

       





    

Elbeszélések szerint ebben a pincerendszerben kutak, kifolyók találhatóak, sőt, még lefojtott termálvízforrás is. Szolnok történelmi értelemben egyébként igen rossz viszonyban áll a kutakkal. Ezt a városban több helyen fellelhető ártézi kutak fényében elsőre nehéz lehet elhinni, de tényleg így van.

A pincerendszerben található kutakhoz hasonló szomorú sorsra jutott a képen látható, egykor a Piac térnek nevezett Kossuth téren, elhelyezkedését tekintve kb. a Verseghy Ferenc könyvtár és a Kossuth Lajos út közötti részen egykoron állt ártézi kút, mely elbontásának oka ismeretlen. Egyesek szerint kiapadt és betemették, mások a városban fellelhető számtalan kút előfordulásának és vízhozamának ismeretében ezt lehetetlennek tartják. Mindenesetre tény, hogy ma már nyoma sincs, pedig egykor ott volt.

    

De ha e kút szomorú sorsa nem lenne elég, az 1934-es várbeli amatőr ásatás során fellelt művésztelepi 6-700 éves kút további sorsa is ismeretlen. A korabeli cikkekből csak annyit lehet megtudni, hogy megtalálták, falai gótikus kövekből épültek, egy üregbe torkollott, aztán ismeretlen oknál fogva visszatemették.

De nem járt jobban a vár ismert kútja sem, melyet ma egyfajta műemlékként megcsodálhatunk. Ez a kb. 8-10 méter mélységig ismert kút (a talajvíz miatt csak eddig a mélységig tudták feltárni) is be lett temetve, és a néhány évtizeddel ezelőtti építkezések és közműkiépítések során a közművezetékeket a kutat mintegy félbevágva pont a kúton keresztül vezették el. Ezzel a további feltárások valószínűleg lehetetlenné váltak, de legalább egy felszíni káva és egy vasrács látható rajta, török kútként él a köztudatban.

 



    Ha már Szapáry utca, akkor nem hagyhatjuk szó nélkül az utca alatt húzódó boltozatos csatornát sem, mely több mint 100 éves, és régebbi technológiával kiépített, hasonlóan misztikus hangulatú csatorna, mint társa, mely a Magyar utca alatt húzódik a Tisza felé. Szolnok többi közműalagútja már viszonylag új építésű, egyedül e kettőben akad némi látnivaló. Szolnok vízművének főgyűjtő és több más csatornája egyébként a Gábor Áron téren fut össze, a főiskolás kollégiumtól nem messze, amely tér két évszázaddal ezelőtt, Kósa Károly elbeszélése szerint, még a város temetője volt.





 

"A Szentháromság (1950-ig ferences, a köznyelvben belvárosi nagy-) templom mellett, a Belvárosi Általános Iskola helyén is sírkert volt 1770-ig, amikor a törvény előírta, hogy településeken belül nem állhat temető. Ekkor már egy évtizede temetkeztek a ma Gábor Áron nevét viselő téren is. A terület később búzapiacul szolgált. Az 1920-as években már így panaszkodott Vörös István: „Itt volt a régi város temetője. Az esti órákban ott footballozó lármás suhancok nem is gondolják, hogy a tér közepén álló vörösmárvány kereszt körül jó száz év előtt elhalt, sok viszontagságot átélt öreg szolnokiak alusszák örök álmukat. Még egy évtizeddel ezelőtt is bekerített, fás, árnyékos liget volt ott. Nincs ott ma se fa, se árnyék, se kegyelet.”

A ferences templom hajója alatt 1752-ben kripta készült. 1780-ban négy folyosót építettek benne, melyekben fülkék sorakoztak egymás mellett a koporsók befogadására. A lejáratot 1874-ben földdel tömték be. Azután csak 1947 augusztusában nyitották ki, amikor Sípos István építész a nagytemplom lábazati és oldalfalát renoválta. Ennek ellenére a kripta 1993. évi felnyitásakor a sírokat kirabolva, a csontokat feldúlva találták. Ezután a kriptát felújították, a csontokat osszáriumban helyezték el, s 1995-től újra kezdték a temetéseket is."



    Ugyan félig a legendák körébe tartozik, hiszen a terület beépítettsége miatt sosem tárták fel, de a mai Megyeháza és a volt Damjanich uszoda területének környékén valaha egy, a várbelihez hasonló dzsámi és török fürdő állt. Mivel, ahogy fentebb is említésre került, Szolnok területén elég sok termálvízforrás található (ismert és még felfedezetlen is), így nem meglepő, de annál érdekesebb, hogy ahol valaha a város kedvenc fürdőhelye, a "Dami" várta a látogatókat, ott már évszázadokkal ezelőtt is fürdő állt. E témához ugyan kapcsolódnak még érdekes és meglepő dolgok és információk, de mivel azok bizonyítékok híján már inkább a legendák és pletykák témakörébe tartoznak, így azokkal a Legendák menüpont alatt foglalkozunk.